Legutóbbi cikkemben vízre szálltunk és a kalózokkal foglalkoztunk, úgyhogy maradjunk is ott, hiszen ezúttal szeretnék bemutatni 3 hajóbalesetet, amelyek áldozatai főleg civilek voltak, és nagyon megrázó hatással voltak a történelmünkre. Mind az 3 hajóbalesetet misztikus aura lengi körül, és közülük többnek is nagyon érdekes és ködös története van.

• RMS Lusitania

Valószínűleg hallottál már erről a hajóról, de csak úgy, mint egy német tengeralattjáró áldozata az I. világháborúban. Ez nem csak egy összeesküvés, hanem egy erősen megalapozott elmélet. Az RMS Lusitania 1915 május 7-én futott ki New Yorkból, és a terv szerint meg sem állt volna Liverpoolig. A hajón 1959 utas utazik, ezeknek legnagyobb része civil. Erre a brit hajóra olyanok szálltak fel, akik szerették volna meglátogatni rokonaikat Britanniában, vagy éppen turistáskodni szerettek volna, esetleg üzleti utuk volt. Hiába az I. világháború, Amerikában ebből igyekeztek kimaradni az átlagemberek és élni a saját életüket. Bár a németek a New York Times-on keresztül többször is figyelmeztetettek, hogy ne szálljon fel senki a Brit hajókra, így is szinte telt házzal kezdte meg útját a Lusitania. Az utasok nem féltek, hiszen az Atlanti- óceán semleges területnek volt viszonyítva és soha előtte még nem is támadtak civil hajóra a németek. Egy német U-boat (tengeralattjáró) azonban kiszúrta a Lusitaniát Írország partjainál és először a történelemben Walther Schwieger, kiadta a tüzelési parancsot egy teljesen civil hajó ellen. A Lusitania 18 perc alatt elsüllyedt. Egyébként hivatalosan azért lőtték ki a Lusitaniát, mert fegyvereket, és fegyvergyártáshoz szükséges alkatrészeket nagy mennyiségben szállított. Ez a feltételezés igaznak is bizonyult, hiszen rengeteg fegyver volt a hajón, természetesen az utasok tudta nélkül.

A csavar a történetben az az, hogy a britek valószínűleg tudták, hogy mire készülnek a németek, mégsem akadályozták meg a katasztrófát. Pontosan tudták, hogy a U-boatok az ír partoknál portyáznak, mivel lehallgatták a rádió kommunikációjukat. Valószínűleg azért nem léptek közbe, mert szerették volna provokálni az USA közvéleményét a háborúba lépés érdekében. A Britek, már a háború eleje óta olyan információkat továbbítottak Amerika felé, ami a németek kegyetlenségéről szól, ezzel is befolyásolva az amerikai közvéleményt. Az Antantnak nagy szüksége lett volna Amerika segítségére, mert a szénájuk nem állt jól a háborúnak ebben a szakaszában.

Ez az esemény volt a start mező Amerika háborúba való belépésének játszmájába, és kétségkívül negatívan befolyásolta a németek szempontjából az addig viszonylag semleges amerikai népet. 1917 április 2-án a Kongresszusban, április 6-án pedig a Képviselőházban is elsöprő többséggel megszavazták a hadüzenést Németországnak.

Egészen biztosan kijelenthető, hogy a Lusitania incidens nélkül Amerika nem lép be az első világháborúba, így hát ez egy nagyon rossz döntésnek bizonyult a németek szempontjából. Azonban ezt az elméletet sem lehet biztosra venni, hiszen közvetlen bizonyítékokkal nem rendelkezünk arról, hogy egészen pontosan mit tudtak a britek és mit nem.

• Titanic

A Titanic történetét mindenki ismeri, úgyhogy nem is annyira húznám az időt a leírásával, inkább a tárgyra térnék, és két érdekes elméletet osztanék meg veletek.

Az első szerint, a Titanic valójában nem is, csak a testvérhajója az Olympic süllyedt el. Ennek az elméletnek az a lényege, hogy a White Star Line hajótársaság egy hatalmas biztosítási csalást követett el, hogy felmarkolhassák a Titanicra kötött óriási biztosítást. Az Olympic, a Titanic testvérhajója, már 1911-ben komoly balesetet szenvedett, amikor összeütközött a HMS Hawke hadihajóval. Az elmélet szerint a javítási költségek rendkívül magasak lettek volna, és a hajó már nem volt igazán értékes. Néhány túlélő felfigyelt a hajó bizonyos részeinek kopottságára, sőt valahol még rozsdát is látni véltek. Erről számolt be Arthur Rostron (a Carpathia kapitánya, aki a Titanic túlélőit mentette ki) is, aki szerint a túlélők egy régi kopottas hajónak nevezték a Titanicot. Szintén túlélők számoltak be róla, hogy néhány alkatrészen felfedezni vélték az Olympic feliratot, és a legénység szerint is különös változtatásokat hajtottak végre az utolsó napokban. Charles Lightoller (a Titanic másodtisztje, túlélő) szerint a háttérben sok sötét és titkos dolog történt, a White Star Line hajótársasággal kapcsolatban, azonban ő tovább nem mert merészkedni. Az Olympic még évekig szolgált a Titanic után is, ezt azzal magyarázzák az elmélet hívői, hogy az Olympic pedig valójában a Titanicra lett kicserélve, így tudott még évekig embereket szállítani. Tehát eszerint az elmélet szerint a Titanic azért süllyedt el, mert az Olympic, ami az elmélet szerint indult el, az nagyon rossz állapotban volt.

A második elméletünk középpontjában J. P. Morgan áll, aki az egyik leggazdagabb üzletember volt a világon és nem mellesleg a White Star Line egyik fő befektetője. A Titanic esete azért kapott akkora figyelmet, mert nem csak egyszerű emberek utaztak rajtuk, hanem az akkori világ legbefolyásosabb emberei. J. P. Morgan szerette volna létrehozni a Federal Reserve-t (amerikai jegybanokot), azonban volt néhány üzleti ellenfele, aki ebben gátolták. Nos, minden fontosabb üzletember, aki ellenezte a jegybank létrehozását, nyilván valamilyen gazdasági indokból), köztük John Jacob Astor IV, Benjamin Guggenheim, Isidor Straus mind ott voltak a Titanicon. Ez azért volt lehetséges, mert a hajó akkoriban világszenzáció volt és szinte minden elit körben mozgó ember jegyet vett az első útjára. Az elmélet népszerűségét tovább növeli, hogy egyébként a saját hajójának első útjára szintén jegyet foglaló J. P. Morgan az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy lemondja az utat és így megúszta a halált. A bank létrehozásának folyamata a baleset után gyorsult be igazán, és végül a Federal Reserve 1913-ban megalapult. Tehát eszerint az elmélet szerint direkt süllyesztették el a Titanicot J. P. Morgan (A Titanic tulajdonosa) parancsára, hogy az üzleti ellenfeleit eltegye láb alól.

• Wilhelm Gustloff

A történelem legnagyobb hajókatasztrófája a Wilhelm Gustloff elsüllyedése volt 1945 január 30-án. Ezen a hajón kezdte meg utazását Gotenhafenből (ma Gdyna) Kiel felé nagyjából 7000 civil, (túlnyomórészt nők, gyerekek és idősek) 1000 fős személyzet, 400-500 sebesült katona, 300 fős személyzet és ápolók, valamint volt nagyjából 1000 magánutas köztük SS-tisztek. Tehát a hajó Lengyelországból indult Németország egyik legjelentősebb kikötővárosába a II. világháború vége felé. A hajó azzal a céllal indult útnak, hogy kimenekítsen civileket és sebesült katonákat a frontól a biztonságosabb hátországba. Azonban a hajóra náci tisztek is felszálltak, akik a háború elől menekültek. Elvileg a Wilhelm Gustloff fedélzetére kerültek fel titkosított náci dokumentumok, fegyverek, sőt még elvileg elég nagy mennyiségű arany is, (erre persze nincs bizonyíték) amit titokban akartak tartani. A hajó január 30-án este hagyta el a kikötőt. A szovjetek tudták azt, hogy a németek a Hannibál-hadművelet keretein belül rengeteg katonát, fegyvert, és dokumentumot próbálnak evakuálni az összeomló keleti front felől. Így aztán nagyon éberen őrizték a Balti-tengert is, és figyelték az esetleges rádiókommunikációt. A Wilhelm Gustloff aktív rádiókommunikációt folytatott egy német hadihajóval, a Löwe-vel. Balszerencséjükre ezt a egy szovjet tengeralattjáró is észrevette. A Löwe azonban már szinte az út legelején lemaradt időjárási és rádió problémák miatt. Ez végzetes hiba volt, mivel ezáltal teljesen ki volt szolgáltatva a hajó bármilyen tengeri támadásnak. A probléma elég hamar be is következett, mivel a szovjet S-13-mas tengeralattjáró megtorpedózta a védtelen hajót. Alekszandr Marineszko, aki a tengeralattjáró parancsnoka volt, azért hozott ilyen döntést, mert azt gyanította, hogy titokban katonákat és fegyvereket szállítanak az ominózus hajón. Továbbá nem volt kint vöröskereszt, sem civil evakuációs jelzés, így hát ez még gyanúsabbá tette az óceánjárót. A hajó 40-60 perc alatt elsüllyedt, és a fagyos téli vízben csak nagyon kevesen tudták kivárni, amíg a Löwe megérkezik. Az esetről nem nagyon lehetett hallani se most se akkor. Az esetet próbálták nem nagy dobra verni, hiszen mégis csak civil áldozatokról volt, és ez az incidens nem tett volna jót a szövetségesek megítélésének. A különböző sajtóorgánumokat is csak a világháború közelgő vége kötötte le így aztán az emberiség figyelme teljesen elsiklott a világ legtöbb civil áldozatot követelő hajóbalesete fölött. Nagyjából 9000 ember veszítette életét. Ez a szám a Titanicon meghalt emberek számának a 6-szorosát jelenti. Nagyjából 1000 túlélő maradt. Az arany megkeresésére voltak kísérletek, de egy alkalommal sem jártak sikerrel. Hivatalosan ma már nem lehet búvárkodni a hajóroncs körül, ez pedig kétségkívül növelte az eset rejtélyességét.

további érdekes cikkek: Görög filozófia – sztoicizmus: hogyan uraljuk elménket?